Ülök a vonaton.
Gondolataimba mélyedve, próbálom magam körül kibogozni a szállakat. Gondolkodni próbálok. Több kevesebb sikerrel.
-Miféle csomók?-
Innét és onnét is.
Piciny életem persze el homályosul. Nem tudok dolgokat. -Ki kell e egyáltalán deríteni őket? -Nem tudom...- Meg kell valósítani őket? -Na az amit végképp nem tudok. -Válaszolni az világ kérdéseire? -Nah ezt már lassan nem is értem. -Jól érzem magam így? Bosszant? -Igen bosszant,- de ha nem tudok mást cselekedni? -Vagy tudnék? -Elmélkedem. Többet nem tehetek... Próbálom más nézőpontbol kiokoskodni.
Más nézőpontból közelítve:
Vállaltam egy Rádióműsor vezetését szerkesztését. Tudom sokad magammal. De egyes részekben kiemelkedetten kell helyt állnom. -Menni fog? -Úgyérzem igen, mert ezt szeretném csinálni és nem akarok kudarcot vallani.
Vállaltam egy farsangi bulit a KK-ba. Miért? Mert vállalni kellet. Ezt úgy éreztem elég távoli (akkor) hogy feltudjak rá készülni, bár nem terveztem akkor más dolgokat ekkorra. -Sok a tehendő?- Naná. De talán még ez van a legtávolabb. Meg kell oldani, külömben kudarc. Hatalmas Kudarc.
Vállaltam egy hatalmasat. -Ideges vagyok? -Kicsit. -De miért hiszen a KK-ba mit csinálok? Tányérokat dobálok?- Nem! de ez akkor is más!!!- Igen vállaltam egy technikai illetve egy másodhegedűs posztot egy barátom mellet mint DJ, mert ő hisz bennem. Elfogadja születőfélben lévő "tehetségemet". Egyszerre barátom, mentorom, kolegám, vagy csak egy cimbi a vonal túlfeléről. -Ezt meg tudom tenni? -Nem tudom. Fosós galambá kezdek vállni ha erre gondolok. Egy nem megszokott csapatnak kell zenélni. Nem ismerem rekacióikat. Majd kiderül..... Félve remélek.
Vállaltam egy fesztivál szervezésben való közreműködést. Akarom nem akarom de úgy nézki beletörődve, én vállok a "PR- HR Managger"-ré. -Mit takar ez? A vezető jobbkeze? -Is-Is. Szpnzor szerzése, ötletgazda, kapcsolattartó -kiépítő ember a szükségletek kielégítésére. -Miféle szükségletek? -Zenekarokkal kapcsolattartás, nayagbeszerzés, kívánságok mérlegelése és azok teljesítésére való felkészítés. Nehéz? Majd kérdezz az év vége felé, talán tudok válaszolni.
Talán most ezek miatt aggódom. -Minek? Sodródom e az árral? -Itt már nem lehet, mert hosszú az a vadvizű folyó, sok-sok sziklával, vízesésekkel. Csak józan fejjel lehet végig evezni rajta. Ismerned kell az utat. Mert akkor nem rohansz vesztedbe.
Mit kívánok most? Egy pár óra szabad időt mikor odabújhatok kicsi párom mellé, vel lehetek és nem kéne azt nézni mi helyes és mi helytelen. Álomba ringatnán egymás és külső szemlélőként nézve aludnán egy egész éjjen át....