Próbálom nem beleszőni némi cinizmusomat egoizmusomat, magyarázkodási hajlamomat, elvileges sérelmeimet, és még kitudja mi mindent melyek kapcsán eljutottam erre a pontra.
Sokszor sokféleképpen megfogalmazódtak bennem gondolatok, cselekvési kényszerek. Kérdések:
De miért? Kiért? Minek? Magamért? Magadért? Magunkért? Magatokért? Olvasókért? Illetve olvasottakért?
Válaszok többféleképpen értelmezhetők. Hathatnak, sértésként. Talányként. Megoldásként. Válaszként. Engesztelésként. Kérlelésként. Végpontként. Katarzisként. Megnyugvásként. És még kitudja mennyi mindenként.
Egy a lényeg. Azért csak most vagyok hajlandó, kénytelen reakcióként, válaszként írni. Mert most van rá időm (bla-bla).
Tényleges választ sosem fogsz kapni kérdésedre, ajánlatodra. Mert, sok esetben maga a cselekedet a válasz. Ha valaki figyelemre se méltat nem mindig azt jelenti, hogy le vagy szarva. Ha türelmes vagy lehetséges, kapsz valami értelmezést cselekedetedre. Nem zárkózom el tőled. Csupán szeretném ha békén hagynánk egymást. Élem életem. Éld Életed és kész. Nem kell mindenhez egyfajta kommentárt kérni az Istentől élettől, vagy „embertársadtól”. Amit meg sértésnek érzel, érezhetsz is, meg nem is. Te magad következteted le a konklúziót. De a kommentre nincs szükség! Mert neked se jó, nekem se jó. Nem minden esetbe maga akart lenni egy, sértés, egy befolyásolási kényszer, trallala, mindaz amit cselekszem. Cselekszem. Csupán csak egy tudatosítás. - Köszönöm. Meg hallgattalak. Elfogadom.- Azt, hogy így, hát így. Ezt kérlek tartsd tiszteletben. Mert én is tiszteletben tartottalak. Ha egyszer véletlenül találkozunk ezek után. Nincs miért aggódni és utána se. Közbe se. Hiszen nem foglak megölni. Megfenyegetni. Stb. Az nem az én dolgom. Jó istennek és magadnak se kell bizonyítani, harcolni. Ha megtetted megtetted. Majd ha eljő az idő hidd le lesz ki „ítélkezzen” feletted.
Van egy mondás: „Szál a kiröppent szó! Ha már egyszer elengedted, nem tudod megállítani.” Ezt talán a vélt, ért sérelmek tükrében tudom magyarázatként felhozni, melyek engem és téged értek. Ezzel szeretném befejezni mondandóm, mert nem ér annyit az egész idő amíg ezeket kitaláltad. Kitaláltam. Csak abba gondolj bele. Ezt a sok elfecsérelt Civakodást, aláásást, magyarázkodást és mi egymást amit egymás ellen elkövettünk. Azt a sok energiát, időt ha esetleg mondjuk másra töltöttük volna mennyivel lehetnénk gazdagabbak valamiben, ahelyett, hogy szegényekké váltunk mi magunk. Élet sok esetbe nem egy tenisz játék, végkép nem egy páros tenisz mérkőzés. Vagy legalábbis nem mindig. Ezt magam is belátom. Mert hosszú idő után rá se ismer magára az ember hasonulni próbál előző kijelentésemhez. Azt se veszi észre hol volt a szerva. Itt, vagy Ott. Adok kapok vagy adtál, kaptam.
Ha hallani akarod igen. Elfogadtam bocsánat kérésedet. Nem kell tőlem félni. De fogadd el mind azt amit én ajánlottam most neked. Ami, csak ennyi akar lenni: Kérlek szépen! Hagyj engem és páromat békén. Mert én úgy érzem egy ideje békén hagytalak. Nem áll szándékomba bármi olyat cselekedni amely bármi kárt okoz neked. Sohasem volt szándékomba, bár talán megtettem valamikor egykoron réges-rég. De nem akarattal. És szeretném lezárni. Itt most vége. (Pont) Ne keress többé, mert már én se kereslek! (Mind ezt teljes békés szándékkal mondom!) Ha már a múltra nem is de a jelenre és a jövőre legyen végleges mindenkor!