Mindannyiszor mondtam minden oknak meg van az oka. Tudat és tudat alatt tett dolgok egyaránt. Ma sem volt másként. Sajnos nem voltam ott após szülinapján mert egyik kedves barátommal találkoztam. Szörnyen restellem. Jó volt. Sokat beszélgettünk. Hazajöttem beszéltem kicsimmel is. Fáradt és kimerült. De már nincs sok hátra. Aztán rendezgettem web2-es dolgaimat. Már feküdtem volna lefelé, amikor jön egy hívás. Kedves barátom volt az (persze nem ugyanaz). De úgy mint még soha. Talán nekem is ilyen hangom lehetett mikor az életem megváltozott. Fenekestől felfordult. Ez történt vele is. Lépet. Nagyot. Most hogy télleg eljut e hogy a következő lépést is meg tudja tenni ez igazán csak rajta múlik. Nem máson. Tudom mit érez mert magam is részese voltam ha nem is ugyanabban de hasonlókban. Félelmetes. Mint egy Tornádóba. Pozitív energia kell neki. Ezért hívott engem. Most épp kocsiba ül és jön, hogy beszéljünk. Aztán valószínű itt marad estére.