Kinti gépen írok. várom leessen ide a windows 7. Az én kívánságomra. Bízok benne talán ez a gyógyír problémáimra. :S Mindegy. Nem kezdek el belemélyedni az operációs rendszerek útvesztőjébe. Inkább más.
Ritka egy szar volt a "tegnapi" (febr.2.) napom. Egyedül dolgoztam. Új rendszer. Mindegy. Munka. De könyörgöm milyen? Eddig Igazgatók meg pr, hr emberek. Most meg kurvák lettünk saját sorsunknak. Lefekszünk mindfen élő és holt embernek. De csak az sz betűt szarul formálom és nem mindenki örvend a "hangos zenémnek". Mondja a főnök. Hogy jutottam el idáig? Erre a szintre? Talán, ja tudom. Hittem, mint ahogy hittem annyi embernek egykoron. Hülye kis naivitásomat mind a mai napig nem tudtam levetkőzni azok felé akiket megismerek és akikben megbízok. Pedig egyszer felkéne már nőnöd Ottó! De ha felnövök csak a keserű valóságot látom magam körül és a férgekkel teli valóságot. Ahol egy romlott világba mindenki a saját érdekeit próbálja érvényesíteni, ebbe a gyarló világba. Megtorolni vélt sérelmeivel egyetembe mint egy rambót játszva. "Ez az én harcom. " Elegem van ebből a világból Hányok tőle. 2 napja csak a film jut eszembe amit úgy elbambultam, mikor kicsim aludt. Állatfarm. Elgondolkodtató. Vajon tudta Orvel, hogy amit megír, a nem is olyan közeli világba valósággá válik. Úgy igazán megkérdezném az emberektől. Kivel állunk harcba? Ázsiával? Óceániával? És persze. Az emberek nem fognak tudni rá válaszolni. Hebegnének habognának. Túlságosan el vannak foglalva a saját megszerzett kuporgatott javaik felhalmozásával. Nem tudnának rá válaszolni. Pedig a válasz egyszerű:
-Attól függ melyik oldalon tartasz az 1984-ben. -Milyen hülye a sors iróniája. Az a születési évem. Már addigra meg volt "jósolva". Kijavítanám a címet. 2009re. Mert ez a valóság.
Fejemet igába hajtva. húzom a kopár földön a fa ekét, többi sorsársammal. Mert ha fellázadok hamarabb kapok golyót a fejembe, kínszenvedések árán, megtörve, álmaimtól megfosztva. Így a remény enyém maradhat hogy úgy cslekszem mint a többi állat. "Bandi örökká élnifogsz!"
Üröm az ürömbe. Kikkel lep meg a jó Isten?
Előbb egy Zsu. Csak azért képes felhívni. Hogy volt e már Szegeden és ha volt miért? Naná hogy lány kolégiumra emlékszik ;P. Mindegy ( bocsi ezt nem hagyhattam ki) Igen Irodalmi kúltúr esten vettünk részt (J. R. R. Tolkien Találkozón). Gyakorlatilag hamburgereztünk, kirándultunk és jót mókáztunk Norbival 3-asba :).
Aztán Bambulok kifelé a fejemből hazafelé. Olvasni se akartam. Nagyon méla bú. Aztán csipa kinyit leszállás. Szembe ajtó vele szembe én. Túloldalt szembe egy Adri. Idejét nem tudom mikor láttam utoljára. Pedig mindkettőnk családja összejárt egykoron. Együtt nőttünk fel általános iskolába, mint ha a nővérem lenne. :) Olyanjól esett vele a hirtelen nem várt találkozó. Angliába volt én meg svéd országba aimkor utoljára beszélgettünk (akkor is msn-en). :) Mindegy. Jó volt. Meglepő és mulattságos. Aztán jött az ő busza, majd az enyém. Elnyelt minket a hazavezető méla hideg sötétség.
Kicsim odahaza a közös ágyikónkba, nekem meg itt a kanapé. Ajhhh. Megyek. Telepít tovább. Teszt aztán fekvés...
-

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése